21. századi Dekameron, avagy élet a koronavírus idején

Sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb lett az életem ebben a helyzetben. Boldogabb vagyok, mint az elmúlt 7 hónapban bármikor. Végre nem kell utazgatnom és ingáznom, ami másfél éve napi négy, az utóbbi egy évben pedig napi 3 órát vett el az időmből. Nincs annyi stressz az iskola miatt, az állandó fáradtság is elmúlt. Szerencsére van kertünk és bármikor ki tudok ülni és élvezni a tájat vagy Napsival rohangálni a kertben. Szerintem ő örül leginkább ennek a helyzetnek, ugyanis a családból mindenki itthon van és mindig akad, aki foglalkozzon vele. Nagyon hosszú ideje volt egy célom, amit iskola mellett nem igazán tudtam teljesíteni, de most végre van rá időm. Elég szabadnak érzem magam, bár ez leginkább annak köszönhető, hogy barátnőmmel mindennap kijárunk futni vagy biciklizni gyönyörű helyekre. Nagyon fel tud tölteni és alkalmakkor muszáj elmennünk egy nap kétszer is, mivel nem tudok betelni vele. Emellett sokat edzek otthon is, erősítek, zumbázok, tornázok és ha lehet, belevágok v

Többnyire a hétköznapjaim azzal telnek, hogy reggel felkelek (viszonylag időben) és miután letudtam az online órákat, plusz megírtam pár házit, leülök a laptopom elé és valamilyen játékkal töltöm el a maradék időmet.      Persze azért ennyire nem gépiesek a napjaim. Heti 1-2 alkalommal mozgok anyukám és apukám között vonattal, ezért bőven érintkezek a külvilággal. Egyre jobban kezdem azt látni, hogy az emberek mennek ki az utcára. Egy héttel ezelőtt még üres volt a teljes vonat, alig voltunk páran, mostanra néha kihívást jelent üres ülőhelyet találni. Ez egyszerre szép és rossz,  örülök  hogy kezd olyan hangulatot felvenni a város, mint amilyet a helyzet előtt, de kezdek letörni is, hogy vissza kell térni a szürke mindennapokba. Apukámmal vezetni tanulok és elég jól megy, szerintem jó eséllyel 1-2 hónap múlva meg tudom szerezni a jogosítványomat is. A részleges bezártság hozzám adott egy kényszeres takarítási szokást. Folyamatosan pakolok a szobámban, de ennek ellenére nincs rend,

  Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy van két kutyám. Amikor a Római - parton laktunk, nagyon sokat mentünk le velük sétálni a Duna partra, jóleső kikapcsolódás volt mindenkinek. Aztán amikor elköltöztünk, ugyanúgy volt a közelünkben egy gát, erdővel körülvéve, és természetesen a Dunával mellette. Édesapám továbbra is lejárt a kutyákkal, ám én tüntetőleg nem mentem velük egyszer sem, mondván, hogy így már nem olyan, mint régen volt,és én egyáltalán nem kérek belőle.   Amikor kiderült, hogy nem mehetünk sehova a vírus miatt, nem igazán tudtam, hogy mit tehetnék, amivel egy kicsit elüthetem az időt. Aztán jött az ötlet, hogy függesszem fel a három éve tartó durcázásomat, és csatlakozzak a Duna-parton történő sétálgatásokhoz. Csatlakoztam, és nem is bántam meg.   Lévén, hogy tavasz van, nagyon szép az idő. Érdekes volt látni, hogy akár két nap alatt is milyen sokat tud változni az erdő, egyik pillanatról a másikra kizöldült minden. A gát közelében van egy búzamező is, ami, mint

A karantén sokadik napján már szinte biztos vagyok benne, hogy jobban szeretem a karanténos rendszert, mint az eredeti koronamenteset. Ugyanis így nekem nyugisabb. Persze, hiányoznak a csoportos események, az osztály, meg minden más is, de a nyugalom nekem mindent felülmúl. Emellett kialakult már a napi rutinom is, ami kényelmesebb, és jobban illik hozzám, mint a normális rutinom. Ugyanis számomra a 9-kor való kelés kényelmesebb, mint a 6-kor való kelés. Plusz sikerült kialakítanom egy finom és egyszerű reggelit, amit csak kék-sárgának hívok. Ugyanis észrevettem, hogy a keléstől számított fél órában csak a legprimitívebb dolgok mennek, és a színek párosítása pont ilyen. Ez a mesteri menü abból áll, hogy kiveszem a szekrényből a kék kistálamat, öntök bele darát zabot, ahhoz öntök tejet a kék tejesdobozból, majd beteszem a mikróba 2 percre. Amig a mikroban melegszik a reggelim, előveszem a sárga bögrémet és beteszem a kapszulás kávégép alá, amibe sárga kapszula kell, és a sárga gombot

Napjaim: Általában hat körül szoktam kelni. Edzek körülbelül nyolcig (futok, vagy benti edzéseket csinálok) majd zuhanyzok, és elkészítem a reggelimet. Ezután bejelentkezek az órákra. Jellemzően tizenkettőkor ebédelek. Suli után is edzek a kertben. Ilyenkor általában a kapura lövéseket illetve különböző technikákat gyakorlom. Ezt követően kezdek el tanulni, házi feladatokat megcsinálni. Este is néha el szoktam menni kocogni. Számomra fontos volt az, hogy bevezessek egy napirendet, mivel a karantén előtt elég sűrűek voltak a napjaim, és igazság szerint hiányzik is. Az első héten napirend nélkül szinte teljesen elúsztam. Későn feküdtem, későn keltem, és rájöttem, hogy ez nem vezet jóra. Amikor majd visszaáll a megszokott rend az életemben, akkor nehezen szoknám meg megint a sűrű napirendet. És szerencsére nem unatkozok. Igaz, hiányoznak a barátaim, csapattársaim és az edzések, meg úgy az egész életem, de úgy gondolom, hogy ezek ellenére pozitívan kell hozzáállni. Találok mindig v

Szinte már leírhatatlan a mostani állapot. Hiába vagyok benne több mint egy hónapja, valahogy még mindig elképzelhetetlen számomra, hogy mennyivel másabb "életstílushoz" kell most alkalmazkodnom. Olyan szürreális, de egészen élvezem. Sőt nem is egészen, nagyon is örülök a mostani helyzetnek. Nem kell nap mint nap azt a rengeteg ingert elviselnem ami eddig körülvett.  A napi utazások kiesése is nagyon boldoggá tesz, hisz azelőtt mindennap két órát utaztam, ha nem többet. Sokkal nyugodtabban tengődök az életemben, úgy érzem mindenre van időm, ha valamivel foglalkozni szeretnék, azt simán be tudom illeszteni a napirendembe, még az időmet is egyszerűbb beosztani. Mikor este lefekszek aludni, elégedett vagyok, mert azt az adott napot is sikerült valamilyen formában produktívvá tennem.  Rengeteget sportolok, amire azelőtt is tudtam időt szánni, most viszont sokkal intenzívebben. Eljárok deszkázni, biciklizni, kosarazni és futni. De ami a legjobb az egészben, hogy végre megint